A település a a Besenyő-patak magaslatán fekszik, és igen gazdag régészeti és történelmi múltja van. A Lencsés-kert nevű dűlőben a XII-XIII. század, míg a település belterületén a Kr. u. II-III. század tárgyi értékeit tárták fel. Az Erdélyi Fejedelemség korában - mintegy 150 éven keresztül - számtalan alkalommal tartották itt a székely nemzetgyűléseket.

A református gyülekezet régi temploma a mai templom helyén állott. Azt 1893-ban lebontották és ezzel egyidőben - majdnem egészében - az azt övező tojásdad alakú várfalat is. A régi épület falát a Szent László-legendakörhöz köthető falfreskó díszítette, 1766-ban készült kazettás mennyezettel rendelkezett. Utóbbit a gyülekezet átadta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahol ma is megtekinthető. A mai templomot 1894-ben építették. Barokk ízlésű harangtornya az egykori várfal vonalán áll, és annak nyugati részén még látható a fal egy darabkája is.

A templom előtt, az Erzsébet királyné-emlékfák alatt van a magyar honfoglalás 1100. esztendejében emelt kopjás emlékmű.

A maksai erdőn, a Besenyő-patak bal oldalán emelkedő hegyormot Várhányás néven emlegetik a környékbeliek. Idősebb emberek szerint: "...még az óriások idejében épülhetett. Oda rejtették el kincseiket. Ha vész közeledett és jött az ellenség, a vár pincéjéből megépített alagúton könnyen menekülhettek. Ahol kincs van a földben, ott - időközönként - tüzet hány a föld. Azért hívják Várhányásnak."

A Besenyő-patak völgyében található az Úr-kútja, ami bő hozamú forrás. Vizéről azt tartották a régiek, hogy aki abban egyszer megmosakszik, megszabadul fejfájásától.