A település első templomának építése valószínűleg a legrégibb templomok építésének idejére esik.
A XV. században gótikus stílusban átalakították, majd reneszánsz és barokk bővítéseket is végeztek rajta.
Szép virágdíszítéses, kazettás mennyezete, festett karzata és padelőkéi 1786-ban készültek. A mennyezet az 1802-ben történt földrengés áldozata lett, de a bútorzat megmaradt. A rendszerváltás után a templomot teljesen restaurálták (1989), és új kazettás mennyezetet készítettek. A restaurálás kezdeményezője Kató Béla református lelkipásztor volt.
A templomot kettős várfal övezi. A belső, tojásdad alakú falat egy jóval magasabb, ötszög alakú külső vár veszi körül, bejárati kaputoronnyal és védőbástyákkal. Mindkét várfal körül vizesárok húzódott, melyek közül a belső még napjainkban is látható.
A várerődöt több alkalommal feldúlták: 1612-ben a szászok kétszer is ostrom alá vették, és második alkalommal el is foglalták. E kudarc után határoztak úgy az illyefalviak, hogy templomukat egy második védőgyűrűvel is megerősítik. Elkészülte után nem sokkal a moldvai vajda, majd török-tatár hadak pusztították, így a vártemplom még többször felújításra szorult.
A templom harangtornyának alsó része középkori eredetű, egyik műkincs értékű, díszes harangját egy brassói műhelyben öntötték 1838-ban.

Az 1989-es restaurálást követően két bástyában ifjúsági nyári szállásokat rendeztek be, egy bástyát pedig szabadtéri színpaddá alakítottak át.