Scaun Sepsi Sfântu Gheorghe Keresztes ház

Keresztes ház

Scaun Sepsi Sfântu Gheorghe

A lécfalvi születésű Keresztes testvérek (Károly és István) neve ismerősen hangozhat szentgyörgyi berkekben. Elég csak a Gróf Mikó Imre utcában álló Kós Károly tervezte kétszintes épületre utalnunk, melyet 1913-ban építettek, és 1924-ben bővítették mai alakjára. Mindketten ügyvédek voltak, jelentős szerepet vállaltak a város művelődési, politikai életében. Lévén, hogy írásunk tárgya csak Károly tevékenységéhez kapcsolódik, a továbbiakban róla közlünk néhány ismertető adatot.
Debreceni és kolozsvári jogi tanulmányainak befejezése után a budapesti Zeneakadémia magántanulója volt, ahol zeneszerzésben Toldy László irányította. Hazatérve Sepsiszék szolgabírója, majd ügyvéd Sepsiszentgyörgyön. Bekapcsolódik a politikai életbe az Országos Magyar Párt megyei főtitkára, egy ideig a Székely Nép című lap felelős szerkesztője (1920–22). Írásai itt és a Keleti Újságban jelentek meg.

Eredetileg hegedűsnek készült, önálló koncertje is volt. Szentgyörgyön megalakította a Keresztes vonósnégyest, melynek tagjai a két testvér mellett dr. Fogolyán Kristóf orvos és Zajzon Ferenc Mikó-kollégiumi tanár voltak. Népzenekutatói munkája révén kapcsolatba került Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával. 1927-ben megszervezte Bartók sepsiszentgyörgyi hangversenyét a Székely Nemzeti Múzeumban, és a zeneszerzőt sepsiszentgyörgyi lakásában vendégül látta. Ennek emlékét őrzi a Keresztes-ház falára 1995-ben helyezett emléktábla. Kodály és Bartók hatására zeneműveit a székely népzene világa hatotta át. Álomvilág (1928) és A fonóban szól a nóta című daljátékait saját vezénylése alatt sikerrel adták elő. A dalbetétek egy részét István bátyja írta.
Jakab Antal, a Brassói Lapok szerkesztője 1939-ben interjút készített Keresztes Károllyal, aki itt kitért újabb alkotásának, a Júlia szép leány című daljátékának történetére is. „1933-ban, hat évvel ezelőtt — meséli Keresztes Károly —, találkoztam Nyírő Józseffel. Elmondotta, hogy a székely népballadákból egy színművet akar összeállítani. Azonnal elmesélte a szövegkönyv vázlatát, és megkért, hogy én írjak hozzá zenét, jobban mondva, gyűjtsek hozzá népdalokat. Alig néhány hét múlva már küldte is hozzám a szövegkönyvet. A mennybe vitt lány balladájának szépsége magával ragadott. Éjjel-nappal dolgoztam a kísérőzenén, és a partitúrákat részletenként küldtem el Udvarhelyre Nyírőnek, aki egy általa összehozott műkedvelő gárdával megkezdte a betanulást. Udvarhelyen hatalmas sikere volt a darabnak. A bemutató után nemsokára Sepsiszentgyörgyön is összehoztunk egy műkedvelő csoportot, és előadtuk Nyírő vezetésével. Az udvarhelyiek 1933 május 24-én Kolozsvárt játszták le. Én vezényeltem a zenekart. Az előadást Szabó Dezső is végignézte, és utána elismerően nyilatkozott róla. A siker jellemzésére elég lesz talán annyit mondanom, hogy mindenütt, ahol előadtuk: Udvarhelyen, Kolozsvárt, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban… szem alig maradt szárazon.”
Gróf Bethlen Margit révén a darab eljutott Budapestre is, ahol Márkus László operaházi igazgató kezébe került. Keresztes Károly néhány hónap múlva felutazott Pestre, és beszélgetett az igazgatóval, aki azt mondta, hogy akkori formájában a darab inkább a Nemzeti Színház előadására alkalmas. Egyben ajánlotta Nyírőnek, hogy írja át a szövegkönyvet, és esetleg a kísérőzene módosításával az Operaház is előadja.
Ekkor jött a váratlan fordulat. A Pesten tartózkodó Keresztes Károly szállodai lakásán megjelent Ottó Ferenc* fiatal zeneszerző, és arra kérte őt: engedje át neki a darab operaházi megzenésítésének jogát. Az először ettől vonakodó Keresztes végül is beleegyezett, nem akarván akadályozni Ottó művészi pályafutását. Ottó ekkor levélben fordult Nyírőhöz. Azt a választ kapta, hogy a darab megzenésítésének ügye kizárólag Keresztes Károlyra tartozik. Ottó erre közölte, hogy vele már megállapodott, így Nyírő tehát hozzáfogott a szövegkönyv átírásához. A három felvonásos színművet két felvonásossá alakította. Bemutatója a budapesti Operaházban 1939. november 10-én nagy sikert aratott. A Hargita megyei Mátisfalváról származó Palló Imre bariton a lantos szerepében énekelte a „Hej, ha én azt tudnám…” című dalt, mely változatlanul maradt Keresztes művéből Ottó operájában.
Sem a színlapon, sem a sajtóban nem történt említés az eredeti szerzőről. Keresztes sikeres alkotásként minősítette, eltekintve azoktól a részektől, amelyeket „nem fűt át egészen az igazi székely motívum.” A tragikus véget ért Keresztes Károlynak (állítólag 1944. szeptember 9-én, mert személygépkocsiját nem volt hajlandó átadni, a Gyergyószentmiklósra bevonuló orosz katonák lelőtték) élete végéig fájt, hogy a darab eredeti, Székelyudvarhelyen bemutatott formájában nem kerülhetett egyszer sem a magyarországi közönség elé.
Ottó Ferenc (1904-1976) Kodálynál tanult zeneszerzést. József Attila barátja volt, több versét megzenésítette, a költő neki ajánlotta Altató című versét. A második világháborúban amerikai fogságba esett Franciaországban, 1946-ban tért haza. 1949-ben a népi demokrácia elleni szervezkedés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték, 1956 nyarán szabadult, de 1966-ban újból egy év börtönt kapott ellenforradalmi szervezkedés vádjával Pálos Himnusz című művéért.

Írta: József Álmos