A Székely Nemzeti Múzeumot 1875-ben alapították, majd 1879-ben eredeti helyéről Imecsfalváról költözött be Sepsiszentgyörgyre, ma a Kós Károly tervei alapján készült épületegyüttesben működik.
Ez a jelentős tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását vállalta fel.
Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. Az épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik.
Itt tekinthető meg a legnagyobb romániai nagygombagyűjtemény, valamint a több mint 23000 példányt számláló Diószeghy László-féle lepkegyűjtemény.
Belső részlegei mellett az intézményhez tartozik a sepsiszentgyörgyi képtár (a Gyárfás Jenő Képtár 19–20. századi festészeti, szobrászati, grafikai alkotásoknak biztosít szakszerű raktározási és kiállítási felületet), a kézdivásárhelyi, a csernátoni, a baróti és a zabolai külső múzeumi egység.
Az udvarban faritkaságokat őrző mini-arborétum fogad a háromszéki székelykapukon átlépve. A baloldali kapu 1773-ban készült Dálnokon, és feltehetően a legrégebbi erdélyi székelykapu. Ugyanitt egy csíki tornácos ház és faragott fejfák láthatók. Az intézmény Székelyföld nagyon fontos látványossága, mely átfogó képet mutat a székelységről.